1.    fejezet: Tsunade terve

Melegen süt le a nap Avarrejtek falvára. Megannyi helybéli siet dolgára, vagy éppen bele veti magát a vásárlás izgalmába. Páran arról suttognak egymás között, hogy városuk vezetője készülődik valamire. Mostanság pár sinobi és tanító sürög, forog némely boltok előtt. Sőt, még egy régebbi stílusban épült hotelt kezdenek újjá építeni, és egyes részeit csak restaurálják. Nagyszabású munkálatok ezek. Csak találgatnak, hogy kik számára lesz ez a flancos épület újjá varázsolva. Sakura nyugodtan lépked egyenesen mestere irodája felé. Hivatták… mégsem várakoztat hat meg senkit sem.. Kivéve Kakshi –sensejt aki nem egyszer órákat késett egy- egy kiképzés kezdetet előtt. Gondolataiba burkolózva igyekezett pár érdekes, árulkodó jelet összerakni fejében. Befordulva egy kanyarban kis híján összeütközött Inó-val aki ujjongva ugrált.

-          Ino mi a baj? 

-          Igen! Igen.. igen.. igen! Képzeld Sakura! Vezetőnk meghívta a világ egyik legismertebb énekesét! Ő fog koncertet adni… az idő előre jelzés szerint pontosan szép csillagos éjjelünk lesz egy hónap múltán! Hát nem csodálatos? – csillogó szemekkel néz rózsaszín hajú társára, akinek elsőre feltámadó kíváncsisága egyszerre csak lelohad…

-          Egy hónap? Egy hónap! Addig hatvan milliószor is visszamondhatja! – fakad ki.

-          Nem! Mert Gaara is meg van hívva, és két ilyen neves, híres ninját - nem utasíthat vissza! – kacsint Inó. – Azonkívül lesznek táncosok, artisták.. hatalmas ünnepély lesz!

-          Aha.. de ez miért tartozik ránk, Rád vagy rám,

-          Nos… nem tudom, de biztos, hogy Hokage engem bízott meg a Medicin ninják vezetésével, akik majd az ünnepségek alatt fogják a tömeget pásztázni. Meg elvegyülünk majd persze…- Sakura unottan sandít barátnőjére, aki máris kacagva megy tovább. Lassan de biztosan eléri, mestere irodáját s benyit.

-          Hívatott? – csukja be maga mögött az ajtót. Tsunade székében üldögél, ahogy szokta, de asztalán hatalmas papíros lepi el, amin megannyi terv vonalai futnak.

-          Oh.. végre , hogy megérkeztél… - néz, fel tanoncára s folytatja. – Szóval.. lenne az elkövetkezendő időkben dolgod.. bízok észszerűségedben s problémamegoldó képességedben. Hinata és a te faladatod lesz majd a legnehezebb…- Sakura nyelt egy nagyot. Izgatottságát csak szemei mutatják ki… tényleg ennyire nagy feladata lesz majd? Nagyon jó.. már megtisztelve érzi magát…öklei összeszorulnak. Pupillái kitágulnak, ahogy Hokage- jának szemeibe mered -… nektek kell majd a kész hoteleket s a már működőket esztétikusan berendeznetek. A falak színét s a bútorok milyenségét rátok bízom… kaptok pár segítőt is.  Mit szólsz hozzá?- néz fel kérdőn Tsunade. Sakura kiábrándultan vakarja meg fejét. Nem erre számított.. azt hitte, hogy valami izgalmas szerepet szabadnak rájuk…de nem…ennél még Inó munkája is fontosabb…

-          Nincs valami más, amit el lehetne vállalni? – kérdez rá finoman.

-          Hm. Nézzük csak… - jó vaskos jegyzettömb fedele csapódik az íróasztal lapjának, ami megremeg ettől. Ezek szerint mindent előre precízen eltervezett Tsunade. – Aha! – bök ujjával egy gyűrött lap aljára…- testőrködés… eredendően Narutót és Kibát akartam megkérni rá… de ha már lányokról van szó.. akkor te is megfelelsz…

-          Azt elvállalom! – csillan fel Sakura szeme. Kinn az iroda ablaka alatti tetőrészen valami megmozdul. Senki sem veszi észre. Lassan zöldellő színű Vénusz légycsapda féle növény bukkan fel, aminek két része kinyílik félig. Megosztott színű vonásai jelennek meg. Egyik része fekete, a másik meg fehér. Sárga szempár néz körbe.

~Érdekes… biztos, hogy érdekli a főnöket az a dolog..~ gondolja Zetsu s egyből, eltűnik, hogy jelentését tegyen a többieknek. Igaz ma semmi dolga nem akadt és hát egy kis lógás senkinek sem árt címmel bemerészkedett ide, hátha hall valami érdekes pletykát. Mondani sem kell, nagy szerencséje volt kémünknek.

-          Sakura!

-          Igen? – fordul vissza kérdőn.

-          Kérlek.. ne mond el senkinek sem, hogy ez az egész mi miatt van….- fonja össze ujjait szája előtt Tsunade.

-          Nem fogom! Ígérem! – Távol Avarrejtek városától valahol sűrű erdő lombjai alatt csendesen halad előre három alak. Ahogy meg zavarják pár énekes madár trillázását azok riadtan, rebbennek távolabb. Az alacsonyabb tag egyik kezében hárompengéjű kasza helyezkedik el, fehér haja gondosan hátrafésülve, de bűbájos arcán fintort mutató vonások csúfolkodnak.

-          Arg! Hova a fenébe tud így eltűnni az a saláta fejű? Folyton lelép majd hirtelen, bukkan fel… hogy utálom ezt…

-          Nyugodj le Hidan san… biztos elő kerül. Rossz pénz nem vész el…- legyint Maszkos társa, aki éppen nyakában lévő sállal babrál valamit.- Biztos oka volt rá, hogy ott hagyjon minket…

-          Eh! Legalább téged is magával vihetett volna…

-          Most, már ha lehetne csendesebben! Ha itt van a környéken már biztos, tud rollunk.. sőt azon sem csodálkoznék, ha pár Avarrejtek féle söpredék is elébünk toppanna.. olyan vehemenciával beszélsz…- morogja hátra sandítva Kakuzu közönyösen. – Adta volna istened, hogy némasági fogadalmat tégy neki…

-          Mi van? Te csak ne adj tippeket neki! Örülj, hogy nem áldozatként fekszel előttem! – Tobi sóhajt megadóan.

-          Aha… te meg az istened.. az imád közben fogsz elmúlni.. nem hogy csatában…- szép kis vita kezd kialakuló félbe lenni. Forró helyzetüket Tobi szakítja félbe, aki hangos csattanással terül el a földön.  Hidan társával egyetemben érdeklődve néz hátra. Na és kire bukkantak rá?

-          Te meg hova a nagy nyavalyába tudsz eltűnni?

-          Hírem van fiúk! – kezd bele Zetsu. De látva Hidan gonosz pillantását elkomorodik. – Jut eszembe.. éhes vagyok…és pont egy fehér hajzatú lényre vágyakozom-, jelenti ki..

-          Vágyakozz az.. a… ra! – lép hátrébb az alacsony akatsukis tag.

-          Zetsu san! Mi híred van? Elébb bele kezdtél..- emeli fel fejét Tobi.

-          Ja.. igen…Konoha nagy rendezvényt fog rendezni egy hónap múlva…

-          Micsoda? – meglepetten néz rá Kakuzu. Agya hirtelen kezd el zakatolni. Ahol rendezvény van.. ott sok sokat érő személy is előfordulhat.. sőt.. rengeteg pénz cserél gazdát nem is egyszer…ahol pénz van.. akkor ott kell neki is lennie… hátha valami csurran - cseppen zsebébe valamennyi. Hidan mintha megérezte volna azt, hogy kicsit sem kapzsi társ, amire gondol felé, fordul, s rá mutat.

-          Na tudod, mikor megyek el vele oda! Én nem vagyok pénz mániákus!  Meg bele gondoltatok abba, hogy mit kapunk főnöktől, ha titokban tevékenykedünk? Biztos nem ússzuk meg egy, ejnye - ejnye intéssel! – Talán ő van egyedül, aki tiltakozik ez ellen? Ezek szerint… valahogy kisebbségbe kerül. Társa folyton csak önmaga célját hajszolja folyamatosan… bár ki ne tenné ezt? Végül csak legyint egyet.

-          Inkább döglődnél egy szertartás alatt miközben vár rád megannyi kaland? Hm?

-          Te csak ne jellemezd az én szokásaimat! Ha annyira kell neked a kaland, akkor menjél!

-          De Hindan san! A lányok nem is érdekelnek? Meg sokat lesznek… talán még áldozatot is lelsz közöttük… gondolj csak bele.. istened mennyire örülne, ha megajándékoznád…- tanácsolja Tobi nyugodtan, de szemében ravasz csillogás észlelhető. Talán rá tudja, venne fehér hajú társukat arra, hogy velük jöjjön. Igaz, ha most nem is, de egy hónap alatt csak beadja derekát… legfeljebb ha nem ráuszítja Zetsut, aki éhes szokott lenni általában.

-          Arg! Nem tudnátok leszállni rólam?- fordul el Hidan kissé zavarban. Hiszen ő is férfiből van. Élénken szokott érdeklődni csinos lánykák után, ha van ideje.. ami valljuk be Akatsukis tagsága alatt, nem sokszor van. Ez már egy dolog, ami miatt meg kellene fontolnia… meg hát.. biztos, hogy nagykegyet kapna, ha mutatna be valami újabb áldozatot istenének…na de ha lebuknak? Vagy ha Pein rá jönne? Hú… ez azért ellenérv is van becsülettel. Tanakodása közepette lehuppan törökülésbe.

-          De hogy jutnánk be Avarrejtek kapuin belűre? Így könnyeden felismerhetnek minket. Meg ambuk teljes létszámban ki lesznek vezérelve… és ne feledkezzünk meg a tehetséges diákokról sem. A két vezetőről nem is beszélve. Azt hallottam, hogy a Hokage igen nagy fizikai erővel rendelkezik. Eleve gyógyító volt. A másik meg.. ő is erős, na…- ecseteli Tobi. Csend…

-          Hm. Ezt meg oldhatjuk….de akkor agy áldozatot kell hozni…- Kakuzu egyből rá mered Zetsura és tiltakozólag teszi csípőre kezeit. – Nyugi.. nem pénzbeli! – Szal láttam egy tanoncot, aki éppen egy sexi, no dzsucut használt tanítója ellen, aki hanyatt vágtamagát… ezt ti is elsajátíthatnátok. Se pénz se harc… inkább leleményesség…

-          Hú! Ez izgi! Próbáljuk ki! Próbáljuk ki!

-          Tobi! Csend! – szólal meg Hidan és nagyot nyújtózva morcosan, folytatja. – El tudnátok engem képzelni nőként egyáltalán? – ezt valahogy nem kellett volna kérdeznie. Mert sokat sejtető vigyor jelent meg Zetsu arcán, míg társa kuncogott. Kakuzu meg tervezgette, hogy lehetne egy saját céget alapítani, aminek hajtója a női idomokkal rendelkező élőholt lehetne. Ha már így fel jött róla a szó… - Mi van? Belétek fagyott a szó?

-          Izé… éppen a coffodnál tartottam…- feleli Tobi. Máris Kakuzu mögé húzódott, mert nagyom közelkerült hozzá a hárompengéjű kasza.

-          Szerintem, meg lehetne próbálni… de ezt inkább máshol kellene megvitatni.. hátha még összefutunk másokkal is. Na gyertek! Tudok egy jó helyet ahol se főnök se Konohai ninják nem fognak fel bukkanni! – evvel Zetsu neki indul magabiztosan, utána libasorban társai.  Már fenn ragyognak a csillagok az égen. Kakashi és Jamató éppen Hokage irodájának ajtaja előtt várakoznak. Most meglepő módon egyikőjük sem késett.

-          Valahogy csöppet sem nyugtat meg ez az egész. Mi a véleményed? Van értelme ennek a hatalmas cécónak?

-          Nem tudom Kakashi. Valahogy ezen még nem gondolkodtam. Egyedül az bosszant, hogy Orochimaru is fel bukkanhat hirtelen. Arra meg nem készültünk fel. Vagy másképpen látod?

-          Hm… már az is szerencse, hogy mi megússzuk nagyjából az egészet.

-          Ezt hogy érted? Nekünk kell majd járőröznünk…

-          Eh.. akkor te még semmit sem tudsz macskaszemű… ugyanis nem akármilyen vendégeink lesznek… utánuk nyomoztál egyáltalán?

-          Nem…- ekkor nyílik ki előttük az ajtó s Iruka siet kifelé.

-          Gyertek be! – morran bentről Tsunade. Erre mindketten összenéztek, csak ezek után léptek beljebb. Ledöbbentek, ahogy Inó, Tenten , Neji és Narutó benn toporogtak. Persze illedelmesen köszöntek azért. – Végre.. szóval térjünk a lényegre….- fordul az ifjak felé.  – Készen áll a terv?

-          Igen Hokage sama. – bólint Tenten. Ugyanis neki volt feladata kidolgozni egy igen hatékony védekezési és taktikai rendszert, amiben persze Shikomaru is besegített. – tessék! – nyújtja át papírosát.

-          Rendben! Kakashi! Nézzétek át. Engedélyeztem. Remélem, nem esik nehezetekre megoldani.

-          Megtudhatnánk, hogy pontosan miért is kell ennyire nagy szervezkedés? Őreink is elegek lennének...

-          Jamató…a tervem a következő. Mivel az Akatsukis tudja már tervemet, biztos, hogy eljönnek Narutó –ért. – bök fejével a szöszi felé, aki kissé durcásan fonja össze karjait. Nem éppen csali szeretett volna lenni. – Ezért kidolgoztattam egy elég jó tervet arra, hogy ha esetleg Orochimaru is fel bukkanna, akkor is kezünkbe tudjunk tartani a helyzetet. Ez nyolcvan százalékos siker.

-          De Hokage sama! Az Akatsuki nagyon erős, főleg ha az egész bagázs kivonul. Ha már Kakashi is alul maradt Itachi ellen és Gai és még két tanító is kis híján elbukott ellene, pedig cápa képű társa be sem szállt a harcba igazából! – fortyan fel Jamató. – Ide nem miellenünk Hanem ambuk sokasága…- Kakshi enyhén lesújtottan néz társára. Ő annyira nem hangoztatná gyengeségüket. De látva vezetőjük mosolyát már rosszat kezd sejteni.

-          Ne aggódjatok… ismeritek a Kék holdkrónikát? – mindenki csöndesen állt és kíváncsian pislogtak. – na jó.. nem szöszölök a lényeget, mondom… a krónikában említést tesznek egy elfeledett társadalomról, vagyis egy faluról ahol különleges kiképzésben részt vett ninják élnek. Szóval voltak olyan jók az én kis felderítőim, hogy utána jártak az egésznek…

-          Na és?

-          Mit Na és Kakshi?

-          Találtak valamit.

-          Persze! Meg van a falu. Tőlük hívtunk meg táncosokat s énekeseket. Hát nem nagyszerű? Ők is segíthetnek elkapni pár rossz fiút. – páran döbbenten néztek maguk elé majd egymásra. Ez nekik is új hír. Ki hinné, hogy az öreg Hokage mennyi mindenre képes figyelni egyszerre.. bár Narutónak volt egy gyanúja, hogy nem mindent mondtak el nekik. De nem akart akadékoskodni. Még fél óráig tartott megbeszélésük, végül útnak engedte őket Tsunade, aki ravasz mosollyal arcán ül vissza székébe. Ő mindent eltervezet….