2. fejezet: csók és más semmi

              Három napja már… emlékezni is alig lehet. Hiszen jól gondolta Zetsu. Ha egyszer valamibe belekezdenek, akkor szép lassan minden egyes tag tudomást fog róla szerezni. „Kicsiny” kitérőjük kezdete óta sok ötlet született arról, hogy hogyan tudnák elsajátítani azt a híres dzsucut. Legrosszabb esetben az alakváltáshoz folyamodnak. Bár… bele gondolva az sem lenne rossz, ha valami csoda folytán nem vennék őket észre egyszerűen. Bár lehetetlen, Tobi nagyon reménykedik abban, hogy erőszak nélkül is megoldhatják ezt a feladatot. Talán ha minden egyes tag képes lenne együtt működni… de a gondok ott kezdődnek, hogy Pein és Konan erről semmit sem tudnak… bár… ami kések nem múlik… mai nap hajnalán kissé gyorsítanak tempójukon, mert kémük szerint még jó pár napnyi járásra áll előttük. Ki hinné, hogy történne velük bármi eget rengető dolog? Eddig minden simán ment… na jó voltak kisebb nagyobb nézeteltérések Kakuzu és Hidan között. Kettejük között néha szikrázni tud a levegő, aminek sokan nem nagyon örülnek. Végül is ezt senki sem tudná megakadályozni. Egy rossz szó és kész….

Tobi unottan ballag kissé elmaradottan, hiszen semmi kedve nem volt hallgatni két tehetségesebb társának szócsatáját. Igyekezett valami érdekességet fel kutatni szemével valamely közeli fán. Hatalmas erdőn kell végül haladniuk, és hát csak fog akadni valami furcsa vagy nem hétköznapi jelenség. Hátha… annyira elmélázva kémlel körbe, hogy észre sem vette, hogy mennyire le maradt. De sikerült valami aggasztó dolgot kiszúrnia bal szemével. Ugyanis valami mozgolódni kezdett. Hogy hol, azt pontosan ő sem tudta. Jókora fa alatt torpant meg, hogy ha már látó szervével nem, de fülével megpróbálja betájolni az amúgy rettentően közeli susogás forrását. Izmai feszültek. Akár mikor képes lenne elrugaszkodni helyéről, hogy támadhasson. Fejében több támadó lénnyel való viadala lepergett, igaz saját győzelmét gondolta ki. Végül csend telepszik rá.

-          Hm? – megfordul, de semmi. Jobbra majd balra fordul akkor is semmi, fogadja.

-          Kapd el! Ne ereszd el!- végezetül hatalma s robbanás rázza meg a környéket. Jó pár fa kidőlve enged utat három alaknak.

-          A manóba! Kicsúszott a kezeim közül, de meglesz nemsokára! Hm! Vigyázz balra!Hm! – Vörös hajú társa egyből kézintéssel két fegyveres bábút küld célpontjuk felé, aki földet érve egy hátra szaltóval kerüli el a földbe csapódó kunainokat. Fekete kimonó, alatta kötés takarja a testet. Arca nem látható. Maszkja csak sárgásan izzó íriszeit mutatja meg. Ahogy ismét föld kerül talpai alá össze csapva tenyereit gyorsan el mutogatja dzsucujának jelzéseit. Deidara és Sasori beérve őt megint támadnak. Meglepetésükre nem egy, hanem két ellenféllel találkoznak össze. Egyikőjük szeme ezüstös, tehát ő lehet a klón. Így nehezebb őket követni, hiszen két irányba menekülhetnek. Jobb oldalról egy feketehajú bábú közeledik vészesen. Jobb oldalról meg egy ősz hajú. Mind kettejük kezében kard villan meg.  Koncentrálás közben Dei jó pár kicsiny robbanó madárkát enged útjára. Tobi csodálkozva figyeli ahogy két akatsuji társa harcol. Igaz eddig csak ők támadtak és nem sok sikert értek el, de el kell ismernie, hogy ő biztos, hogy nem sokat tudna segíteni.

-          No lám… a két művész. Bezzeg nekik van valami szórakozni valójuk… minket meg az unalom fog szétrágni.. - suttogja Zetsu felbukkanva. Jó pár robbanás és fa kidőlése után Sasorinak sikerül valahogy a fehér szemű mögé férkőznie, és éles pengével megsértenie annak vállát. Igen ám, de Tobi hümmögve hangosan kezd gondolkodni.

-          Te Zetsu-san… ha jól látom ezek klónok… vajon mennyi esélyük van akkor a fiúknak? Mivel , hogy ha egyiket megsebezik, akkor eltűnik, de ha több fog helyébe lépni akkor hiába annyi jó technika, de végül számfölénybe kerülnek. Nem?

-          De…be kellene segítened…

-          Nekem? – halk reccsenés. Megfordulva egyszerre egy lila íriszszeműt vesznek észre. – Na tessék.. még egy másolat… hogy a fenébe tud ilyen gyorsan ilyen hű klónokat elő állítani?- közel lép az idegenhez és egy hirtelenmozdulattal egy ütést mér annak fejére, mielőtt az még bármit is tehetne ellene.

-          Hoppá!- nyílik tágra bal ép szeme. – Ez élő! – Bamm! – erőtejes rúgás éri gyomrát, amitől hátra bukfencezve párszor kiterül. Gyorsan lefolyó cselekmények kezdete volt ez a kis szösszenet. Messzire hallatszik el a csata zaja. Kisebb kráter keletkezik, ahogy Tobi elgurul arca felé irányuló talp alól. Mire feltápászkodik máris kunain kerül kezébe. Fel állva egyből eldobja. Ez figyelem elterelésnek megfelelő. Dei észlelve az újabb harcoló párost pár aprócska bombát ereszt útnak. Igyekszik háttérbe kerülni, hogy jó időben s pillanatkor robbanthasson. Vár.. vár… pechjére eredeti célpontjuk ismét beveti tudását. Sasori bábuit föld tüskék nyársalják fel. 

-          Most! – tíz közepes erejű robbanás és nagy porfelhő. Tobi oda igyekszik a két művészhez, hogy felmérje azoknak testi állapotát.

-          Jaj Deidara –senpai! De jó, hogy összefutottunk! Sikerült?

-          Biztos, hm. Nem hibázom. Hm.

-          Ne legyetek annyira biztos benne…- suttogja Sasori vészjóslóan. Lehet, hogy mind két ninjára rámásztak, telepedtek a bogarak és rovarok, de nem biztos, hogy sikerült. Várnak. Izmaik feszülnek. Egyszer csak Tobi bokáját két kéz ragadja meg és húzza le a föld alá.  Deit meg nagy erővel ellökik elég messzire. Az előre kinyújtott két kéz kissé behajlik könyöknél. Sasori elugrik de egy harmadik, fehér szemű sikeresen derékba rúgja.

-          Segítség! Valami mászik a nadrágomban! Senpai! – Szeme előtt mászik elő támadója, aki elégedetten méri végig. Mintha a teste eggyé olvadt volna, a földel. Dei támadója magasra ugrik, hogy egy dzsucu segítségével végső támadást intézhessen, de ekkor oldalról egy ököl téríti ki egyensúlyából, és taszajtja egy közeli fának.

-          Na végre! Hm! Hol voltatok?

-          Ah! Kellett nektek elkóborolnotok…- Kakuzu nyugodthangon beszél, mintha magabiztosan tudná, hogy győzni fognak. Hárompengéjű kasza suhan egyenesen a fehér szemű felé, aki fel ugorva annak kötelére gyors iramba kezd, hogy felkutathassa ismeretlen támadóját. Szinte teljesen az akatsuki csapat, csak négyen hiányoznak. Hatan négy ellen… érdekes fordulat. Az biztos, hogy fejvadászuk vezetésével a szervezet összerendeződött nagyjából. Bár... Deidara és Dadori nem éppen osztották azt a fajta magabiztosságot. Hiszen erős fegyvereket és technikákat vetettek be és valahol mindig elvétettek valamit. – Kezdődjék a buli! – kurjant Tobi de máris kivéd egy támadást. Ismét folytatódik az amúgy kétes viadal. Jó két óra elteltével sikeresen visszaverték az ismeretlen harcosokat. Igaz kisebb sérüléseket szeretek, de győztek. Az egyiket, a fehér szeműt Hidan igaz megölte, de a teste porrá vált. Mintha bábú lett volna. Pihenés közben Zetsu felszólalt hirtelen.

-          Mi lenne, ha estére itt táboroznánk le? Együtt biztonságosabb… közelben egy forrás található.. ott lehet inni és halat szerezni…

-          Ez nem túlélő út.. - morran fel Hidan miközben elterült a puha fűben. Kis csend támad közöttük. Végül, hogy a rend ne bomoljon, meg és ne legyen több váratlan támadás, Kakuzu két lényt engedett elsőre szabadon testéből, hogy azok átfésülhessék jó nagymértékben az erdőséget. De Zetsu unszolására már az utolsó kettőt is szabadon eresztette. Jó párperc elteltével kettéváltak. Hárman mentek vízért, míg hárman maradtak a megbeszélt helyen.  Tőlük távolabb valahol a forrásnál éppen egy lány igyekezett megtölteni kulacsát. Pár lépésnyire még egy szép tavacska is csillogott. Viszont annak hűs hőmérsékletét nem annyira szerették inni a helyiek, mint a föld alól előtörő, melegebb forrásét.

-          Jaj.. gyerünk már… olyan nehéz egyedül mindent elrendezni…a többiek is aktiválhatnák már magukat.. - morogja pár fehér hajtincset elterelve arca elől. Még csak jó félig lett kulacsa, mikor léptek zajára lett figyelmes. Valaki csörtetve közelít felé. Felkapva tekintett valami csillanást vett észre a fák közül. – Hoppá! – elengedve kulacsát gyors kézjelekkel egyetemben bele olvadt a tájba. Teste láthatalanná vált, így hangtalanul kellett csak fedezékbe osonnia.

-          Te ostoba…. Most véged! – rohan elsőre ki Tobi, végül Hidan a védelmező növényzet sűrűjéből. Tovarohannak valamerre, míg Kakuzu nyugodtan néz utánuk. Ő inkább a tóval foglalkozik. Most ki tudná használni a nyugodt időt egy kis lazításra… ki tudja, hogy vajon meddig adatik meg neki ez. Leveti akatsukis köpenyét, amit kis híján szegény lányra hajít. Végül lehuppan a partra. Mintha ennyiből állna pihenése.

-          Jaj nekem...- tátogja hangtalanul- Ne hogy itt vetkőzzön le!  - fordul el egyből a férfi felől. ~Ha ezt a csajok megtudják… vagy kinyírnak, vagy biztos leszidnának, hogy nem loptam meg… hiszen efféle uraknak biztos van valami rejtett pénzük…~ töprengés eközben visszagondol az összefoltozott bőrre. Kissé csodálkozik azon, hogy - hogy lehet valakinek efféle teste. Mire észbe kap halk csobbanás, üti meg füleit. Lemerevedve fordul háta. Sehol senki, csak ruhadarabok hevernek összegyűjtve. Óvatosan oson el a nadrágig, annak zsebében kutat. Talál pár erszényt de egyikben sincs túlzottan sok érték Szerencsére háttal guggol a víznek, de ebből következőleg figyelmen kívül hagyja, hogy Kakuzu éppen mikor bukkan fel.

-          Arg! Sehol semmi! Miféle alak ez? Nincs pénze? Sóher lenne?- töpreng mérgesen. – Fene enné meg ezeket, a nagyurakat! - ügyködése közben valami fekete meleg fonalak tekerednek lábaira. Már egészen a térdéig fonódtak fel mikor erőteljes húzásra, kifekszik, akis tolvaj, így koncentrációja megszakadva láthatóvá válik. Halkan nyög fel, mert beverte bal könyökét. De riadalma nagyobb lett mikor már a vízben kötött ki, és karjaira is rá csimpaszkodott a fekete valami. Sikítana de nem tud. Kis hideg zuhany után felemelik a víz fölé. Köhögve, vizes hajától alig látva igyekszik felmérni helyzetét. Szürkés ruházata átázva, tüdejébe alig győz levegőt kapkodni.

-          No lám... mit fogtunk ma…- túlságosan nyugodt hang, hogy következtetni lehessen a másik érzelmeiről.

-          Tegyen le! Követelem, hogy tegyen le, mert még megjárja!

-          A helyedben én befognám a lepcses számat, és meghúzva imádkoznék, hogy ne legyen nagyobb büntetés…- éles szemvillanás de azt követően megint loccsanás. Hiába, ha valaki rá ér, és nincs ellenére a játszadozás.

-          Te… te… egyszer meg foglak nyúzni!

-          Legfeljebb te leszel az én prédám kislány! Túl botor vagy ahhoz, hogy egyáltalán erőt fektessek abba, hogy megalázzalak!- sziszegi szemeibe mélyülve a férfi.

-          Gondolod?- gúnyos mosoly, majd halk pukkanás és máris egy cetlis ág marad Kakuzu előtt, ami egy csettintésre fel is robban. – nem vagyok olyan bunkó tolvaj amilyennek te tartasz. Nem most kezdtem szakmámat öreg!- kuncogja. A füstből felé suhanó vonalakra lesz figyelmes. Egy kecses hátra szaltóval egyből ki tér támadója elől, aki krátert hagyva ökle nyomán utána száguld. Igaz csak egy rövidke nadrág van rajta de az is elég. Rúgása elől elhajolna, és máris kisöpörnék lábát de az megkeményedve kellemetlen fájdalmat okoznak a kis suttyónak.

-          Baka! Nem igyál előre a medve bőrére…- morogja, és ahogy lerakja lábát egy pofonnal, ellöki magától tolvaját. Jó pár méter után gurulásba megy át a repülés, és végül egy fa tövében meg is áll. Egyből kinyílnak szemei, és hátra gurulva elkerüli a hírtelen előtte termő Kakuzu rúgását, ami egy fát is kidöntött. Talpra érkezve egyből elmutogat valamit.

-          Jégvirágszemei! – íriszei fel csillannak, egyre jobban fehérednek ki, míg nem átlátszóvá nem válnak. Tenyerein is megjelenik szemeinek képmása.  Kitárva oldalra karjait tenyerei és szemei fényleni kezdenek. Ahogy Kakuzu megindul sebesen és bevet egy rúgást valami jegyes tükör, állítja meg. Az széttörve saját képmása volt benne, ami beleolvad a lány testébe. Mire észbe kapna az ekkora balhorgot, visz be neki, mintha sajátmagát ütné meg. Meginogva csúszik hátra, de már a szemfüles tolvaj felugorva lábával igyekezett a fejre célozni.

-          Mi? – elhajol, és kezével elkapja a másik nyakát, végül lerántja a földre. Míg a technika tartott ismét egy tükröt, tőrt össze. Zöld pupillái kitágultak mikor a földön heverő lány gyomron rúgta. Eltávolodtak egymástól. – Ügyes… nem is tudtam, hogy utánzó technika is létezik.

-          Mindig tanul valamit az ember nem? Hm.. egészen édes, ahogy kinézel.. szeretem a különcöket .- kacsint ellenfelére, aki egyből megindul, csak most a beviendő támadása direkt célt téveszt, és így újabb ütést érez, csak teste megkövül.

-          Au!- jajdul fel eltávolodva a kis tolvaj. Rázza sajgó kezét. Na igen, ha ő támad, nem törik össze tükör. Még szerencse. Ekkor mögötte teremnek és fekete fonalakkal körbe vonják testét. Egyre szorosabban tekereg rá az izomfonalak sokasága. Ekkor egymaszkos fiú rohan el előttük, utána repül egy vöröslő kasza. Mikor Hidan elébük toppan letaglózódva, figyeli a jelenetet.

-          Mi a szent……..csinálsz? Tán kissé kanos lettél? Egy nő meghódítása nem hinném, hogy ebben rejlene…

-          Pofa be! – egyszerre szólal fel Kakuzu és a lány. Tobi végül elő merészkedik, de csöndesen figyeli a párocskát.

-          Na ne má! Ne légy ennyire elfogult. Tudom, hogy egy kis ferde éjszakára vágysz öreg harcos…- gúnyos vigyora szélesedik látva, ahogy a lány arca vörösre válik. Ez most betudható a fájdalomnak, ami testét járja át, vagy éppen a zavartságnak.

-          Na ne te oktass ki sátánista..

-          Nem vagyok sátánista ! Te.. te szív tolvaj!

-          Ne haragudjatok, de míg ti veszekedni kezdtek, szegény hölgyemény még meg fullad vagy össze, roppan. – szólal meg Tobi tisztes távolból.

-          Nem is lenne baj. Legalább nem legyeskedne a pénzem körül…

-          Vagy inkább körülötted?- Hidan elégült arca jelzi, hogy ő szentül meg van győződve arról, hogy társa igenis egy kis éjjeli kalandra vágyik. Kisebb csend ereszkedik rájuk, amit a földre rogyó szabadult tolvaj szakít félbe. Levegő után kapkod, szemei ragyogása elmúltak már. Ismét ugyan olyan gyönge, mint eddig volt. Mire feltekint addigra a fehéres hajú, furcsa fegyvert hordozó lép elébe, hogy jobban végigmérje.

-          Bájos.. bájos.. kissé mintha gebe lenne…

-          Gebe? Tudod ki a gebe te kurafi!

-          Kurafi? Hehe.. na mi van? Hogy kinyílt a szád… Kakuzu! Meg kellene büntetni!- szólal fel mindent tudóan. Társa közben felöltözött és elrendezve pár dolgot megfogja Hidan fülét, és azzal elvezeti, vissza a táborhely felé.

-          Jobb, ha lehűtöd magad vagy élve hantollak el. Menjünk vissza… pihenjünk le…

-          Hé! Korántsem fejeztük be nagyfiú!

-          Veled majd később számolok le! Elösszőr tisztáznom kell pár dolgot evvel a nagyszájúval. – vissza sem fordul, csak elvonszolja társát. Tobi még áll és szemeznek egymással. Végül ő is elmegy.

-          Fene! Azok az ostoba férfik!- dobbant lábával. 

-          Jo lám.. egy újabb sikertelen áldozat…nos.. ahogy látom eléggé emberedre, találtál Zakuro. De ne bánkódj… este még lesz rá alkalmad, hogy elcsenj valamit…

-          Könnyen beszélsz Saya. Neked nem ebből kell megélned….

-          Tudom.. de ne feledd kedves társam… csak rajtad áll, hogy mit teszel és hogyan. De nincs sok időd… ha nem tudsz ellopni tőle valami személyeset.. akkor büntetésed nagymértékben befolyásolja majd életedet. A fekete ruhás nő egy mozdulat után semmivé válik. Kellemes este telepedett le az akatsukikra. Majdnem mindenki álomba hajtotta fejét. Egyedül Zetsu őrködött, hogy ne legyen semmi probléma. Tiszta teli hold fényében mindben kitűnően látszódott. Éles kontraszttal vált ki az árnyék a fényből. Halk, alig észlelhető létek közeledtek, akis csapat felé. Mély színű kendő takarásában egy alak suhan a fák között. Mikor figyelő szemek vetülnek, rá eltűnik, vagy mozdulatlanná dermed.  Célja a kicsivel távolabb fekvő össze varrott testű férfi. Ahogy szemügyre vette a vörös hajút és a szöszit egyből egy párnak gondolta őket. Hiszen a köpeny Dei-né nem mutatta, hogy nő e vagy férfi. Egy darabig csodálva őket elosont mellettük. Hidan pont az útban terült el. Most ha átlép felette, lehet, hogy az felébred, de lehet, hogy nem. Ha kerülne, akkor száradt fa gallyak között kellene lépkednie. Zajt biztos keltene. Így megemelve lábát átemelte a testen, ami eközben megmozdult. Hatalmas ásítás. Zaku ereiben megfagyott a vér, ahogy a fehérhajú átfordul hasára. Egy lábon egyensúlyozni nem éppen fenomenális, de megoldja. Siekeresen átlépked akadályán, és pár pillanattal később máris leguggol a hátán alvó mellé. Kakuzu egy kidőlt fának törzséhez támasztotta hátát, úgy aludt el. Köpenye behúzva, karjai összefonva. Nehéz feladat, de egy tolvajnak annyira mégsem reménytelen. Fürge ujjak simítanak végig a csípőmentén, leomló anyagon. Keresgél tapintással. Mikor valami erszényfélét érzékel óvatosan, megkereste a zipzárt. Lefelé húzva néha meg- meg állt keze. Körbe tekintett, hogy az őr neme veszi észre. Bár míg mozdulatlanul guggol, nem fogják felfedezni. Remélhetőleg… jobb keze óvatosan benyúl baloldalra keresgélve. Közben kíváncsian lekapcsolta a férfimaszkját, hogy esetleges vonásokból tudjon tájékozódni. Mikor megtalálta az erszényt szemei felcsillantak de evvel egy időben erősen megragadták azt a karját, amivel az erszényt ragadta meg. Kipattantak a szemek, és tessék már nyílt is szóra a száj, amit nem lehetett Zaku-nak hagynia. Zetsu felfigyelt társa hírtelen mozdulatára.

-          Te kis.. - hirtelen halkul el mély basszus hangja, mert puha ajkak tapasztják be száját. Eközben Tobi is elő vánszorgott. Valahol felfedezőúton lehetett és ámélkodva nézte a kialakult helyzetet. A csók, mint egy kétes hír úgy fúrta be magát Kakuzu tudatába. De ez a rendkűvül kényes állapot nem tartott sokáig, mert rablója kihúzva karját elcsente egyik pénzzel teli erszényét és elszakajtva ajkait egyből hátra ugrott, végül bele veszett a fák sokaságába.

-          Jól vagy Kakuzu-san?- lép mellé Tobi kíváncsian.

-          Baz.. ellopták egyik erszényemet. .

-          Oh.. késztragédia…- gyilkos pillantás vetül rá, majd elfordulva tőle ismét elaludt Kakuzu. Másnap kora reggel már mindenki talpon volt. Elsőre Dei jelentette ki, hogy éhes, így jobb, ha igyekeznek, mert gyomra nem tűri sokáig a nélkülözést. Viszont az érintettek meg sem mukkantak az estével kapcsolatosan. Út közben egyik kiemelkedő szikla tetején egy erszényt vettek észre. Már két óra járásra lehettek a falutól, ahova igyekeznek. Páran csapdát sejtettek, de Tobi felismerte az eltűnt erszényt. Magukhoz véve hallgatagon folytatták útjukat.

-          Pedig sikerült volna…

-          Igen… de amit tényleg megszereztem tőle nem kézzel fogható drága társam…- mosolyog titokzatosan Zaku, végül megfordulva követte Sayat, aki ecsetelte a lehetséges büntetéseket.