-          Te! Nézd csak! Az nem az a szöszi kölyök? – Hidan hirtelen állította társát, aki kis híján szakadt kabáttal lett gazdagabb. De tényleg.. Narutó barátaival együttesen éppen rámen evésről tartottak pontosan feléjük. Jó hangulatuk kacarászásaikból, egymás oltogatásából derült ki. Kakashi most is olvasta azt a titokzatos könyvet, amit valami úton, módon mindenki el akart olvasni az ifjú ninják közül. Az más kérdés, hogy nem sikerült egyszer sem megkaparintani az olvasmányt. Meghúzódtak közelükben található sötét részen. Vártak. Sok érdekes megfogalmazott ötlet jutott fülükbe. Szerencsére egyikük sem vette észre az akatsukis tagokat. Mikor elmentek jó távolságba Kakuzu sóhajtott.

-           Sokan vannak… az sem biztos, hogy meg van ninja erőnk…- fel emelve kezeit koncentrálni szeretett volna de ekkor sikításra lettek figyelmesek. Hirtelen nem tudtak mire gondolni. Hangos robajjal dőlt össze tőlük jobbra a harmadik ház. Onnan két őr ugrott elő. Velük szemben valami sötét testű lény alakja kezdett körvonalazódni. Baloldalán két kar, jobban három. Mindegyikben valamiféle fegyver. Feje megnyúlt, mint ha egy ló lenne, de teste emberi. Szemei vörösen világított. Patás lábai izmosak, ruganyosak.

-          Vigyázz! Balról!- hallható puffanás, majd a test szinte szilánkokra esett széjjel. Hidan még időben rántotta el az egyedüli túlélőt, aki hátra fordult. Evvel idő arányosan társa akcióba lépett. Elrugaszkodva ökle elfeketedve akkora balhorgot vitt be ismeretlen ellenfelének, hogy az megtántorodva fel ordított. Pofáján csúnya mélyedés látszik.

-          Ne.. nagyon veszélyes! Meneküljenek!

-          Nyugi má! Ne arázzon annyit. Tudja, hogy mit tesz. Ha meg veszíteni mer, akkor k… túl mérges leszek.

-          De ez egy gonosz szellem… nézzen csak rá.. biztos most öltött testet az isten adta.

-          Chö…hallod ezt? Szóval igyekezz!

-          Bajod van? Ha annyira türelmetlenkedsz, akkor csak, tessék.. átadom…! – bamm! Nem figyelt oda, így védtelenül hagyta felső testét. Neki futásból öklelték jó messzire, de szerencsére még volt annyi ideje, hogy a visszafelé siető ifjú ninják elé korrigálja magát. Ujjai érintve a talajt szépen csökkentette lendületének nagyságát. Igaz felsője eléggé szétszakadt valami miatt de nem sebesült meg.

-          Gyerünk már Kakuzu! Ne, hogy nekem kelljen rendet teremteni. – Ekkor már Naruto ék is felismerik a két alatsukis – t. De most.. a rosszak egy idegen lény ellen harcolnak, Talán segíteni szeretnének? Elég hihetetlen. De szemeik láttára fogják most már ketten meg állítani azt a valamit…Kakuzu éppen elhajol pár ütés elől, de felváltja őt Hidan. Addig hátrébb ugorva gyors kézjeleket követve meg szeretne idézni valamit.. csak ekkor kap észbe.. szívei.. mind hiányzik… sőt… fájdalom vonul végig minden izom fonalán felerősítve, sokszorozva a kínt. Felnyög, előre hanyatlik.

-          Mi a baj?- siet hozzá Inode nem, mer hozzá érni…

-          Semmi baja.. csak.. hogy is mondjam.. nem használhatja elmúlt erejét… szóval ő megszűnt az lenni ki egykor volt.. nem így kell győzedelmeskednie.. már más képességei vannak.. az alap persze megmarad, de ami azon kívül volt.. az elpárolgott. Fejlesztenie kell magát…

-          Hol….voltál?- remegő mozdulatok. Már az is nehezére esett Kakuzu- nak, hogy fejét fel emelhesse. Nemsokára Hidan mellé szökken, és fejbe vágja.

-          Gyerünk koma! Ne hogy most szállingózz el nekem! Akkor kilesz, akit idegesíthetek? Meg kivel fogok veszekedni, hm? Baka! – ekkor testét átszakítja egy csáp.. vagy szarv? Nem lehet tudni. Inó sikít, mindenki döbbenten néz rájuk, csak a két férfi vezetője nem. Megragadja védence kezét, felsegíti.

-           Kakuzu! Gyerünk.. csak alapokat…- bíztatásának meg lesz haszna.  Gyors mozdulatok, égető fájdalmak közepette folyó harc… ez csak elviselhetetlenebbé fajulhat.- Jól vagy? Ez nagyon csúnya…

-          Ne b..ogj velem.. inkább segíts te is! Ez egy nagyon erős valami!

-          Chö.. segítek, ha akarok…

-          Arg! Ostobanőszemély!

-          Csit! – emeli fel ujját és rá pöccint Hidan orrára aki ettől neki esik Inónak. Narutó elsőre kunainnal próbálkozik, de az áthatol a vadon, mintha füst lenne az egész lény.  Próbálkozások közepette kell rádöbbenniük, hogy ez nem az ő feladatuk, és ha rajtuk múlna, hát nem lenne győzelem. Hosszú percek telnek el mire a lény annyira legyengült, hogy egy kéken csillogó kőbe zárhassák, amit persze, hogy Vezetőjük birtokol. Ami a legagassztóbb, hogy akár élő embertestéből könnyeden kiszívja a lelket. De végre vége szakad megpróbáltatásaiknak.. igaz két és fél órájuk ment rá az egészre, de megérte….vagy mégsem? Fogytán van idejük… nem fáradtak el… elemükben vannak… nem úgy, mint régen. Keményebb küzdelmek után kimerültek, kis pihenésre meg kellett állniuk. De így….

-          Ki vagy te?- fordul Jamato ismeretlen társuk felé.

-          Ezt mi is szeretnénk tudni… nem mindenkinek van ekkora hatalma. Sőt.. nem használt chakrat. Kilehetsz?

-          Nyugalom Kakuzu.. meg Jamato… minden kiderül.. de nincs sok időtök hátra… éjfélig adtam időt…- fordul el tőlük. Int mögötte álló kis csapatnak, mert megy tovább útjára.. sok dolga van még….

-          Evvel nem lettünk okosabbak… - még azért időben vannak.. ha lehet ebben reménykedni… már lassan estefelé közeledett az idő…egész nap csak keresték, hogy mit tehetnének a faluért, vagy akár magukért…de semmi. Minden készület kezdett kialakulni, vége felé közeledni… ünnepi díszek mindenfelé, még pár beöltözött tanonc is felbukkant egy- egy utcában. Igaz nem egy alkalommal kellett elmesélniük, hogy hogyanbukkantak fel itt, mint élő és szellem.  Sötét fellegek nyúltak el lustán felettük. Még lemenő nap sugarait sem látták meg.

-          B..meg! Semmi.. mi az amit mi tudnánk tenni értük? Á! Nem értem.. - borzolja össze fehérré vált, hazatát. – Pedig szerte szétnéztünk, bejártuk a várost.. semmi! Nem akarok a k.. életbe is itt rohadni szellemként! – ott fenn ültek a karácsonyfa előtt ketten… eléggé lelombozódott kedélyük.

-          Hallgatagok nagyon… netalántán valami baj van?- lép mögéjük Tsunade kíséretében megjelent Sakura. – Eddig önöktől volthangos az egész épület.. most meg…

-          Hagyjuk… - legyint Kakuzu.

-          Chö.. meg kérdi mi a baj? Meg mi?- néz rájuk sértődötten Hidan. – Semmi.. ahhoz képest, hogy a nagy semmi miatt vagyok itt és döglődöm.. hozzá teszem legalább valami nemesebb halál, járhatott volna nekem…! – puff! Előre lendült felső teste, majdnem leesett a mélybe. – Ezt meg miért kaptam, hm?

-          Pofád lapos! Örülj, hogy van még tested…! – morran rá társa. – Annyi év… mind így tér véget?- költői kérdés. Már egykori ellenségeik is csöndesen, sajnálóan állnak mögöttük. Kezdnek gyülekezni a helybéliek, még Kazkage is megérkezett. Kis csapatával már elfoglalták szállásaikat, várva várták a kiírt időpontot, hogy fel mehessenek a tetőre.

-          Ha nem is tudtak segíteni magukon.. legalább az ünnepségen maradjanak. - tanácsolja halkan Sakura. Szavai után hatalmas robbanás zaja morajlik feléjük. Távolból már por felleget is észlelnek. Rémült sikítozás, jajgatás hallatszik lentről. Eleinte apró, ökölnyi lánggömbök hullnak alá. Emberre, építményre egyaránt.

-          Tűz van! Tűz van! – sűrűbben hangzik fel e fel ismerés…

-          Mi történt? Ki tehette ezt? Hol.. kik?- Néz szét Tsunade. Végül mellé érkezik egy Ambu.  Jelentését leadja.

-          Orochimaru? Most itt? – baljóslatú név ez. Lángok ostromolják az eget. Aki bírja, fiatal szembe száll a lángokkal.

-          Nézd! – mutat előre Kakuzu.

-          Hm? Mi az? –Hidan szemei elkerekednek.. feléjük tart valami lángoló testű gyík. Utána még egy, még egy. – Na gyerünk! Mozdítsuk meg hájas ülepünket!- pattan fel tettre készen. Ekkor veszi észre, hogy ökle kezd elhalványodni. Kinyújtva kezét, szét tárjai ujjait. – Ne… ne most…

-          Gyere! – ragadják meg karját.  Perc töredéke alatt máris bele vetették magukat a javába. Narancsos fényben úszó utcára érkeztek.  Csak alap képességeik maradtak meg.. így azokkal kell boldogulniuk. Elkezdődött harcuk, amit nem csak Orochimaru, annak újabb bűn társa kísért figyelemmel, de a két volt akatsukis tag vezetője is egy égő hát falának támaszkodva figyel. Órák alatt tíz darab gyík. Szép teljesítmény. Egyedül a fenyő volt ahova visszavonulhattak. Anbuk , tanult nin ja diákok igyekeztek menteni még falusiakat. Volt kikre ház dőlt rá, vagy idegenlények támadtak meg. Fogyatkozott mindenki esélye. Víz dzsucut sokan vetettek be de hasztalan. Mintha csak olajat öntöttek volna a tűzre.  Egyre több lény bújt elő. Hallani lehetett női kacagást. Valaki jót mulat helyzetükön. Valamennyi ninja, kimenekített lakos ott volt fenn. Lenn mindent lángok faltak fel. Emberek, állatok.. minden odaveszett.. füst, lángtenger vette körbe őket. Tüdejüket marta a felfelé szállingózó pernye, égett hús szaga.

-          Elvesztünk! Mi lesz ezek után?- kétkedő kérdések. Találgatnak páran… már csak félóra…Hidan s Kakuzu összenéznek.. majd a felemelkedő tűz lényre emelik tekintetüket. Hatalmas tűz démon.. ilyet még nem láttak. Teetlenül állnak mögöttük, előttük. Kazekaga, Hokage egyeztettek, javaslatokat osztottak meg egymással. Talán a homok.. ami el tudná oltani. .de a lény.. az ellen nem fog össze jönni…

-          Na fiúk! Nem akartok valamit tenni? – fogja meg vállukat valaki.

-          De.. de mit? Nem tudunk semmit sem.. nézz ránk…- mutatja fel haloványan fénylő karját Kakuzu. – Így nem tudunk segíteni… már erőnk is elszálló félben van… segítséged kellene.. lehet, hogy így nem érünk el semmit és kísérteni fogunk, de mégis.. ilyen sorsot senki sem érdemel, hogy élve égjen el! Vagyis.. Hidan meg érdemelné.. d ez most mellékes.

-          Tudok egy módot. Biztos győzelem.. de…

-          De mi? Ne tökölj már annyit! Bögd már ki!

-          Ha belementek akkor kilencven kilenc százalék, hogy megsemmisültök lelkileg. – erre mindenki rájuk szegezte tekintetüket. Kis csend támadt. Hallani lehetett a halk ropogásokat, pattogásokat, amit Tűz adott alap zajként. – Ha bevetem, egyik erős technikámat, akkor ti fel tudtok erősödni annyira, hogy eléritek szellemi erőtök felét, így szembe nézhettek evvel a szörnnyel.. igen ám, de én adomahatalmat, ezért ti szép lassan elemésztődtök benne. Így tudásotok, energiátok mind enyém lesz.

-          Nem baj. Legalább nem kell szenvednem ezek után evvel a majommal.. - mutat Kakuzura Hidan, végül megfordulnak.  – Add a löketet! – szólnak fel egyszerre. Előlük mindenki elhúzódott.

-          Na jó. .- sóhajtja vezetőjük. Összeérintette tenyereit vízszintesen. Nem mutat be semmi jelet, formát. Már ennyitől fehér rúnák izzottak fel kezein. Szétnyitva tenyerét egy- egy fehér gömböcske lebbent fel. Koncentrálását még a feléjük közeledő léns sem zavarta meg. Végül mind két fénylő gömböcske elvegyült az akatsukis két tagjának testében. Megrázkódnak, vonaglani kezdenek. Elsőre szemeik fényesednek ki. Fájdalmas, ahogy az erő hófehér, ezüstös fényes vékony csápjai szétterjednek bennük elemésztve emberi mivoltukat.  Egy villanás, csökken fényerejük. Végül csak színtelen, fehér lények kavarodása látszik.. szemeik halovány ezüstösek.  Egyszerre rugaszkodtak el, egyenesen a tűz szellem feje felé.

-          Annyira nem éltünk unalmasan, tettek nélkülien…

-          Nem.. ez benne a szép.. - utolsó váltott szavaik. Előre nyújtott tenyereik, átszakajtotta a koponya részt, így behatoltak a fejbe ahol a tanonc lapulhatott.  Pár másodperc múltán éktelen nagyvisítás, érezhető hő vibrálás következett be amit villanás követ. Utcákon át, minden romlás, cselekménymegmerevedett. Megállt az idő… eközben…Fehérre változó lángtenger szóródik széjjel. Sokak eltakarják fejüket, védve szemüket. Füleiket süvítő hang tölti be, levegőjük alig marad, Percek alatt lefolyó esemény ez. Éjfél… mindennek vége. Csend.. síri csend… Tsunade felnéz. Döbbenet ül ki arcára. Első, amit lát, hogy előtte álló lány tenyerében tart egy- egy gyertyalángnyi kéken izzó valamit. Igen ám.. de a sötétben haloványan fel derengenek szárnak is.. összesen hat darab. Mind két oldalon három- három.

-          Látjátok.. mégis volt értelme… igaz, bűnötök még nincs ki egyenlítve.. de majd találunk valami módot. – kimondva szavait eltűnt… köddé vált. Végül a karácsonyi fényekben pompázó, érintetlen házakra vetült hokagénk tekintete. Se lángnyelvek, se ijesztő teremtmény. Helyettük lassan, egymással keringőző hópelyhek hulltak alá. Kellemes szellő simította meg arcukat.

-          Tsunade sama.. – Sakura csodálkozva néz ugyan csak körbe. – Talán álmodtuk? Vagy megtörtént? Hova tűnt az a két jómadár?

-          Ők már békében fognak továbbveszekedni.. valahol messze.. messze a mi világunk romlottságától. De hála.. nekik… kaptunk esélyt arra, hogy mi is javítsunk helyzetünkön s, hogy újabb szövetségeseket kereshessünk.